Letépem a fejedet!

2010-01-28 06:52:56

Amint arról mai címoldalunkon hírt adunk, Tasnádi Péter ajkait hagyta el tegnap a fenti kedves mondat. A címzett Éliás Ádám, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, akivel a kilencvenes évek gengszterkirálya még azt is közölte tegnap, hogy kutya. Azonkívül Tasnádi Péter volt olyan szíves, és toronymagasságú embereinek fenyegető közelségében nemes egyszerűséggel kifosztotta lapunk fotósát.

Tasnádinak a tegnapi helyzetben egy dologhoz lett volna joga: morgolódni. Miután a vonatkozó jogszabály nem a felvétel készítésének tényére, hanem a közzétételére vonatkozik, még ahhoz sem lett volna joga, hogy szép szóval kérje meg fotósunkat, törölje az őt megörökítő képet (ezt mellesleg kollégánk nyilvánvalóan megtette volna). Nem, Tasnádi Péternek és rikoltozó nőismerősének mindez nem volt elég. Az ő magánmítoszuk a félelem légköre, így aztán meg kell értenünk, hogy emberi hangon nem kívánnak megszólítani senkit. Vadul kell beszélni, hadonászni és fenyegetőzni kell, testi kényszert alkalmazni, esetleg sósavat öntetni egy nekik nem tetsző rokon arcába, az ő köreikben ez a módi.

Gyomorfordító ez az egész.

Én csak azt nem értem, hogy miközben Tasnádi Péternek ugyebár előrehaladott agykárosodása van, annyi esze mégis maradt, hogy valakivel vagy valakikkel különszobában sefteljen egy árverésen. Miközben minden isteni és emberi értékítélet szerint régen a rács mögött kellene elmélkednie jóról és rosszról, szabadlábon jön-megy, intézkedik, levegőzik, fenyegetőzik.

Valamire azért mégis jó volt a gengszterválogatott öregfiúk szekciójának tegnapi bemutatója. Arra tudniillik, hogy fehéren-feketén megmutatkozzon, miféle országban élünk. Egy tökéletesen impotens, gatyába tojt országban élünk, ahol sem az árverezők, sem a meghívottak pisszenni sem mernek, ha a Tasnádi family erőbemutatót tart a helyszínen. És ahol mi magunk is úgy teszünk, mintha normális lenne, hogy néhány nem túl bonyolult, A Keresztapa-trilógián szocializálódott erőember szab irányt, utat, közízlést.

Hát nem hagyjuk. A Magyar Hírlap megvédi fotósát, és a magyar nyilvánossághoz fordul. Arra kérjük a jóindulatú embereket, hogy hozzánk hasonlóan mondjanak nemet a gengsztertempóra. És bízzunk abban, hogy – ha már a mostaniak a Tasnádi-félék barátai és üzletfelei – a következő kormány és a leendő belügyminiszter majd elintézi a sorsukat. Azt rebesgeti a pesti szél, hogy akadnak – finoman szólva is – ellenérdekelt erők. Hajrá, Magyarország!

Fotósunk kálváriájához tartozik továbbá, hogy a magyar újságíró-társadalom ezúttal jelesre vizsgázott tisztességből, szolidaritásból. A Magyar Nemzet, az Index és más médiumok fotósai habozás nélkül Zsolt kollégánk segítségére sietettek. Ismét bebizonyosodott, hogy a tisztességnek nincsen színe, ideológiája. Egyszerűen arról van szó, hogy a bűnözőktől mindenki undorodik, és valószínűleg az is megfordul ilyenkor az ember fejében, hogy holnap őt is leterítheti valamilyen izzadt úriember a lipótvárosi Corleone családból.

Még egy apróság. Fotósunk memóriakártyája még mindig a rablók kezén van. Mi úriemberek vagyunk: ha Tasnádi megkér bennünket, nem közöljük a képet. De azért azt a memóriakártyát mégis vissza kellene adni, mert lopni – a Neander-völgyi ember óta – nem szép dolog. Erre a címre kérjük: Magyar Hírlap szerkesztősége, Budapest 1145, Thököly út 105–107. Fehér port ne mellékeljenek, cserébe mi sem küldünk lófejet Tasnádi ágyába.
 
Szentesi Zöldi László
magyarhirlap.hu

További cikkek az Althír Tallózóból